Újraépítve Önmagam, kaptam egy új életet, plusz még egyet 🙂

Sziasztok!

Nagyon vártam már, hogy megírhassam ezt a posztot, és most úgy érzem, eljött az ideje.

Olvassátok, garantáltan nem marad könny nélkül a szemetek!

Aki ismer, és ismeri az előzményeket, az tudja hogy min mentünk keresztül az elmúlt évben...

Nem volt könnyű, még most sem az, de nincsenek véletlenek!

Sajnos az első babánkat elvesztettük a várandósságom 8. hónapjában. A miértek továbbra is megvannak, valószínűleg sosem lesznek megválaszolva.

A sors úgy akarta, hogy a veszteségünket nem elég ha lelkileg éljük meg, még testi vonzata is kellett, hogy legyen. Mindezt majdnem másfél év volt helyreraknom...

A történtek, a szülés utáni felfoghatatlannak tűnő veszteség, az üresség, és az erős antibiotikumok, a gyulladáscsökkentők és hormongyógyszerek teljesen felborították a lelkem, az emésztőrendszerem, és gyakorlatilag kiradírozták a bélbacijaimat.

Ez egy hatalmas lavinát indított el, aminek köszönhetően olyan gyulladások keletkeztek a szervezetemben, hogy napról napra egyre rosszabbul voltam, és már kardiológiai problémákat is okozott.

Minden nap úgy ébredtem reggel, hogy hálás voltam, hogy nem haltam meg éjszaka. Ez nem vicc, halálfélelmem volt sokszor, mert azt hittem szívrohamom van. Persze nem beszéltem senkinek erről, próbáltam erős maradni és közben próbáltam időpontokat intézni, de a covid és a háziorvosom nemtörődömsége miatt, nem ment olyan egyszerűen. Aztán végül mégis eljutottam néhány kivizsgálásra.

Senki nem tudott/akart igazán segíteni, minden orvos mást mondott, és minden orvos csak a kötelező gyógyszereket írta fel nekem. A kérdéseimre, hogy mi a bajom, igazi választ nem kaptam... Itt teljesen kétségbe estem, hogy mi lesz így.

Hamar kiderült számomra, hogy ezek nem a gyökérokok, amikre gyógyszert kaptam, ezek csak a tüneteket kéne hogy enyhítsék, így nem javult az állapotom.

Kénytelen voltam én a kezembe venni a magam sorsát. Elegem volt, meg akartam gyógyulni. El is kezdtem kutakodni!!

Így találkoztam Norbival, - aki mostmár a szponzorom, és barátom -  és általa a Biocommal, és a Biocom szakembereivel, akik szépen elmagyarázták, hogy konkrétan mi a bajom, és hogyan lehet helyrehozni. Azt éreztem végre szétnyílt a fejem felett a sötét felhő, és besüt a nap.

Persze innen még hosszú volt az út, hiszem több mint egy év volt a gyógyulás.

Így aztán nem szedtem semmilyen gyógyszert, inkább életmódot váltottam, megszüntettük a gyulladásokat és pótoltam a bélflórám, visszaépítettem mindent ami kellett odabent.

Voltak hullámvölgyek, volt mikor fel akartam adni, de mindig megerősített a hitem, hogy nem véletlenül történtek ezek a dolgok, és ez az egyik nagy feladatom, hogy meggyógyuljak, és újult erővel egy új testben foganhasson meg majd egy új élet.

Így majd mikor a lelkem is elfogadta a helyzetet, és sikerült lezárni a dolgot és elengedni a kislányunkat. Mikor újjá építettem magam, és páromnak is sikerült rendbe tennie magát, akkor megcsináltunk egy "utolsó" nagy béltisztító programot is.

Ennek hatására még akkor, abban a hónapban meg is fogant egy új élet bennem az a csöppség, akit most itt hordok a szívem alatt! <3

Boldogságunk határtalan, a várandósságom pedig nyugodt, és szép. Most vagyok a 18. héten és eddig minden rendben, semmi tünet, vagy kellemetlenség nem volt, és egy kg-t sem híztam.

Minden tökéletes és az is marad, mert így kell lennie!

Tanulság?

Még ha néha nehéz is, mindig kell hinni abban, hogy mindennek van oka, ha éppen abban a pillanatban nem is tudjuk mi az. Mindig van tanulság.

És hinni magunkban, hinni, hogy meg tudjuk oldani a problémát! Mert mindig van másik út!