Honnan jöttél
Sokszor hallottam màr azt az intelmet, hogy "Ne felejtsd el, honnan jöttèl!" Meg voltam győződve, hogy tudom, mit jelent, s èn aztàn soha nem is felejtem el, bàrmi törtènjen - vallottam ezt büszkèn.
Ma rà kellett döbbennem, hogy felejtettem. Elfelejtettem, milyen az, amikor beteg gyerekkel àldogàlok egy zsùfolàsig megtömött gyerekorvosi vàròteremben,.
Amikor szinte sìrni van kedvem, s összehasonlìtva a gyerekeket, azt èrzem, hogy az enyèm mind közül a legbetegebb, leggyengèbb.
Elfelejtettem, hogy hogyan harcoltam minden lenyelèsre vàrò adag antibiotikummal.
Aztàn hogyan küzdöttünk az ùjabb hasmenèssel.
Elfelejtettem, hogy milyen a halàlfèlemem akkor, amikor a gyermeked a karjaidban a lelkèt is kiköhögi.
Elfelejtettem az idegtèpő bizonytalansàgot, bizalmatlansàgot az ùjabb ès ùjabb szirupok irànt - miert nem emlèkszek màr a 6. szirup nevere, talàn èppen ez hatna???!!!
Elfelejtettem a fèlelmet ès a biztos tudatot, hogy egy köhintès, prüszkölès, orrcsorgàs utàn 2-3 hèt kàlvària vàrt rànk, küzdelem a betegsèggel.
Nem volt màs, csak a betegsègre koncentràltunk. Csak a betegsèg megszüntetèse volt a cèl. De legalàbb is, hogy ne legyenek tünetek.
Mi vàltozott?
Most az a cèl, hogy az egèszsèget őrizzük.
Persze, van, hogy minket is elkap 1-1 frànya vìrus, baktèrium.
De a különbsèg az, hogy tudom, mihez nyùljak, mi segìt. Nyugodt vagyok, mert az a 3-4 dolog màr többször bizonyìtott, bàtran nyùlok hozzàjuk, nem kell tartsak a kellemetlen mellèkhatàsoktòl - hasmenès.
A gyerekek kedèlyàllapota nem is hasonlìt a (nagy) beteg àllapotàhoz.
Nem vagyok egyedül: több 100 ember tapasztalata, gyògyìtòk hozzàèrtèse segìthet.
Ha a test fel van töltve, a betegsèg nem tud olyan fenyegető tüneteket produkàlni.
Nyugodtabb a csalàdi lègkör.
Ma a hàziorvasunknàl - ahova a kèt iskola-òvoda-kerülő-làgyszìvű-anya kòrban szenvedő gyermekem is elkìsèrt - nem akartàk elhinni, hogy csak nèhàny papìrèrt jöttünk be.....ide jutottunk😃
Ùgy szeretnèm, ha egyre több gyerek ès felnőtt is ide juthatna. Van rà megoldàs😉 Aki keres, az talàl.
