Ha egy hozzám hasonló egyszerű ember/ vidéki látja, hogy kupával ismertek, talán nem érti miért is kaptam?
Neki úgy tudnám elmagyarázni, mint mikor tavasszal elvetünk egy apró pici magot, jön rá zord idő, napsütés, viharok és talán még lábak is keresztűl taposhatnak rajta.
Ennek a magnak annyi a dolga, amire hivatott nőni és nőni.
Körül veszik ők a többi magok, és együtt nővögetnek, míg beérnek.
Ha egy nagy vezető látja ezt a kupát, vele nem azt kell megértetni, hogy miért kaptam, hanem talán azt, hogy miért tartott idáig az út?
A lényeg pedig egyszerű, amit nekem is megkellett értenem. Mindig magamhoz kell mérjem az eredményt. Vannak sokkal ügyesebbek, gyorsabbak és olyanok is, akik.eddig sem jutnak el.
Egy valami biztos! Bármeddig tart az út, csakis jobb emberként érhetünk el célokat. Így igazságos ! Nem egy személyes munka, hanem összhang azok között, akik akarnak többet, mint az átlag.
Mindegy hogy most ki vagy, az számit igazán hova tartasz, s hol akarsz lenni 1-5-10 és igy tovább számos évek múltán.
Feladod? Megállsz útközben? Visszafordulsz?
Talán lesznek akkora akadályok előtted, mikor azt fogod érezni, hogy elhagy az erőd..
Lehet néha megkell állni, mielőtt hegyeket akarunk megmozgatni, de újult erővel és hittel, kitartással azok a hegyek bizony megmozgathatóak !
Egyedül pedig nem jutunk el messzire, kell a csapatszellem, az összetartozás, az egymást felemelni érzés, a hit és bizalom.
Én leróva tiszteletem mindazok előtt, akik bizalommal fordúlnak hozzám, hozzánk tartotó társainkhoz.
Megtiszteltetésnek érzem ezt a kupát, de nem az én érdemem egyedül, szimbólumként gyönyörű és büszkeség megkapni is.
Nekem pedig az a célom, hogy általam sok ember kaphasson kupákat, kitűzőket, változhasson meg az élete olyan irányba, amire vágyik igazán !
Ez olyan, mint amikor kivetjük a hálót, lehet néha megroskad a hajó a zsákmánytól, s a kapitány önmagában nem tudná kihúzni a megtelt hálót, kell akkor is a legénység. S, ha néha üres hálót találsz, s egyedül is feltudod húzni, gondolj arra, hogy nem a legmegfelelőbb helyen vetetted ki a hálód, s kapitányként az a dolgod, hogy irányítsd a hajót olyan vizekre, ahol a legénység örömét leli abban, hogy megtelt a háló!
Látni rajtuk a ragyogást, hogy ők akarják a legszebb halakat kifogni, s engedd meg nekik, hogy ezt meg is érezzék, hogy nekik jár az amiért bele tették szívűket.
A szív mindig megsúgja azt mi a helyes !
