Sziasztok!
Tegnap ismét felfedeztem a természet csodáit az Árpád-kilátón, és megdöbbentem, mennyire feltöltődöm ilyenkor.
A friss levegő, a fák susogása, és a távolban elterülő táj mind-mind arra emlékeztet, hogy mennyire fontos néha kiszakadni a mindennapok rohanásából.
Különleges pillanatok ezek, amikor csak a saját gondolataimmal vagyok, és hagyom, hogy az érzéseim szabadon áramoljanak.
Az én-idő számomra nem csupán egy szabad fél óra, hanem egy lehetőség arra, hogy újra felfedezzem önmagam, elmélyüljek a gondolataimban, és új inspirációkat merítsek a mindennapi életből.
A természetben való kirándulás, mint tegnap, mindig segít, hogy tisztábban lássak és jobban megértsem, mi fontos számomra.
Ti mit csináltok legszívesebben a saját „én-időtökben”?
Olvastok?
Festetek?
Vagy talán csak egy jó sétára indultok a városban vagy az erdőben?
Mert mindannyian megérdemeljük, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és kicsit megálljunk a rohanásban, hogy felismerjük, mennyi csodát tartogat számunkra a világ.
